A kávé eredete - Kaldi legendája
A kávé eredete
Kaldi legendája
Ha meghallod azt a kifejezést, hogy “eredet történet”, mire gondolsz? Valószínűleg a bibliai eredettörténet jut eszedbe, ahol Isten hét nap alatt megteremtette a Földet, vagy talán a mitológiai történetek. Azonban képzeld, a kávénak is van saját eredet története! Ez önmagában persze túl rövid lenne egy egész cikk kitöltéséhez, viszont érdekes módon több verziója maradt fent, így ezeket szedtem össze.
A legenda szerint élt a 9. századi Etiópiában egy Kaldi nevezetű kecskepásztor, aki megfigyelte, hogy amikor a kecskék egy idegen fa piros bogyós gyümölcsét megették, hirtelen energikusabbak lettek, és nem akartak aludni este.
…és itt véget is ér a különböző történetek hasonlósága, ugyanis a folytatás szinte mindenhol merően különböző:
A szerzetes
Van olyan verzió, ahol Kaldi maga is kipróbálja a korábban soha nem látott piros bogyót, és csatlakozik a kecskéihez, akik ugrabugrálnak és táncolnak. Eközben egy szerzetes megy el az úton, aki megpillantja Kaldit bulizni ugrálni a kecskéivel, és kíváncsi lesz, emiatt megáll beszélni Kaldival. Kaldi elújságolja neki a felfedezett piros bogyót, amit a szerzetes kitörő örömmel fogad, ugyanis - vallja be - mindig elalszik imádkozás közben, akárhogy is próbálkozik. Miután ő is eszik a piros bogyóból képes hosszú órákon keresztül imádkozni, és eléri az “isteni extázist”, amiért mindig is áhítozott. (Vagy végig ebben az állapotban volt.)
Egy másik változat szerint Kaldi úgy fedezi fel a piros bogyót, hogy elkezdi keresni a kecskéit, akik elvándoroltak. Elvileg amikor megtalálta őket, a kecskék táncoltak! Ez annyira kíváncsivá tette emberünket, hogy ő is kipróbálta a bogyót - és hamarosan csatlakozott a kecskékhez, ugyanis tele lett energiával. Itt a szerzetesnek neve is van: Aucuba, akire “tanult ember”-ként hivatkoznak. Ő ment el az úton, és tette kíváncsivá Kaldi és a kecskéi kirobbanó energiája - ugyanis Aucuba éhes volt és fáradt. Mivel imádkozni tartott, ő is evett a gyümölcsből - ami miatt kirobbanó formában tudta folytatni útját. Aucuba elvitt néhányat a bogyóból, és belekeverte a szerzetesek italába, akik ezután nem akartak elaludni imádkozás alatt.
Szintén egy másik verzióban Kaldi egész éjjel keresi az elvándorolt kecskéit, akiket másnap reggel talál meg borzasztóan kimerülve - viszont a kecskék borzasztóan energikusak, és egy piros bogyós növény körül ugrálnak. Pillanatok alatt összekötötte a kecskék viselkedését a piros bogyóval, és - mivel a kecskéknek nem ártott, ezért valószínűleg neki sem fog - kipróbálta ő is, majd csatlakozott az ugrabugráláshoz. Egy álmosan sétáló szerzetes ment el az úton, aki először alig hitt a szemének - majd elvitt pár bogyót a saját házába. Ott hosszasan vizsgálta és kísérletezett vele, ami után megpörkölte és főzetet készített belőle - majd ezt megosztotta a többi szerzetes társával is.
A sátán itala
Egy másik verzióban Kaldi szintén kipróbálja a piros bogyót, viszont itt úgy gondolja, hogy ez egy csodálatos felfedezés, amit meg kell osztania a világgal, így elvisz párat a legközelebbi kolostorba. Igen ám, viszont a szerzetesek nem osztoznak az örömében, ugyanis szerintük az ördög keze van a dologban,és a bogyók hatása nem evilági - emiatt megpróbálják elégetni azokat. Ez viszont azt eredményezi, hogy a tűzből isteni (pun intended) illat kezd áradni, ami elvileg még a szomszédos népeket is odacsalja. “Ami ennyire finom, az nem lehet gonosz, igaz?” - gondolják szerzeteseink, így kihalásszák a - akkor már megpörkölődött - bogyókat, és főzetet készítenek belőle. Miután megkóstolják ők is érzik az energizáló hatását, és annyira ízlik nekik, hogy innentől kezdve rendszeresen fogyasztják, hogy az éjjeli imádkozások és virrasztások könnyebben teljenek.
Még egy másik verzió szerint Kaldi hazavitt néhány bogyót, hogy kipróbálja, viszont borzasztó íze volt, és emiatt vitte el egy név nélküli szerzeteshez.
Olyan verzió is létezik, ahol a szerzetesek nem kiáltották ki sátáninak a bogyókat, viszont szkeptikusak voltak vele szemben. Emiatt úgy döntöttek, hogy vízben megforralják, és az ebből létrejött ital segített nekik ébernek és fókuszáltnak maradni a hosszú imádkozások alatt.
Éljen soká a pápa!
Szintén egy másik verzió szerint Kaldi csupán csak megfigyelte, hogy milyen hatással van a bogyó a kecskéire, ő nem evett belőle. Viszont itt is elment a legközelebbi monostorba, csak itt egyenesen az apátnak - vagy pápának, ez sem egységes - mutatta be új felfedezését. A pápa főzetet készített a rejtélyes bogyóból (nem dobta előtte tűzbe, így nem tudni, mi vezette erre), és észrevette, hogy a késő esti imádságok alatt sokkal éberebb. Ezt megosztotta a szerzeteseivel, akik elkezdték terjeszteni a bogyó energizáló hatását.
Biztosan létezik még több verziója is a történetnek - néhány szerint Kaldi a “legboldogabb kecskepásztor” lett a kontinensen -, viszont talán így is sikerült bemutatni a lényeget. Valószínűleg ez a történet inkább legenda, mintsem valós esemény, mégis világszerte ez a legelfogadottabb eredettörténet. Amilyen rövid, akkora jelentősége van!
U.i.: információgyűjtés alatt jött velem szembe ez a cikk, szerintem olvassátok el, haláli: The discovery of coffee: the legend of Kaldi - WayCap
(Lehet én is írnék ilyesmi stílusban, mit gondoltok róla? : D)
Források:
The Legend of Kaldi - Uncommon Grounds
The origins of coffee | The legend of Kaldi & more
The legend of Kaldi and of the Jumping Goats
Coffee History: The Legend of Kaldi and the Birth of Coffee – The Bernoulli
The Legend of Kaldi | theweecoffeebible